főoldal.homeéletrajz.biographykatalógusok.catalogues
festmények.paintingsvárosképek.citypictures
„Tatu”-nak szólított tájképfestő nagyapámnál töltött nyarakon, amíg ő szótlanul festett az Ipoly folyót környező tájban, magam 7-8 éves gyerekként, mellette a fűben ülve tanúja voltam a csodának, amiként is tágra nyílt szemeim előtt bontakozott ki a vásznon az a szeretett szépségű világ, amely ott bennünket körülvett.  A legmeglepőbb azonban az volt, hogy az elkészült kép napok, hetek múlva is tartalmazta keletkezése napjának hangulatát. A táj keltette érzés rejtélyes módon átkerült a vászonra.
Nagyapám az elkészült képpel hazavitte annak a napnak gyönyörűségét és odatette más napok más gyönyörűségei mellé és a műterem - fal a szaporodó napok gyönyörűségeinek szentélyévé, emlékkiállításává terebélyesedett.
Ma már bizonyosnak gondolom ennek nem minden jelentőség nélkül való szerepét abban, hogy a „felnőtt világ”-gal való gyermekkori összeütközéseim és folyamatos küzdelmeim idején mindig és egyedül csak a szabad természet tágasságában meglévő végtelenség érzete és annak harmóniakeltő képessége csendesítette le, nyugtatta meg és emelte fel a lelkemet.
A minden szintű iskolák botrányos elégtelenségének megtapasztalása után úgy láttam, hogy a szabadban létezve és szemlélődve minden érzékenységre és ismeretre szert lehet tenni, ami az élet iránti rajongás megerősítéséhez elengedhetetlen.
Azután azt is láttam, hogy a természet részéről megmutatkozó gazdagság - gyönyörűség beleköltözik az önmagát annak átadó lélekbe és a látó lélek békességével tölti el.
A természetben megmártózva azóta is újra és újra meglep az a megnyugtató érzés, hogy nem kívánhatok többet annál, mint ami a rendelkezésemre áll.
Tekintettel arra, hogy az ember által teremtett mesterséges „természet”-ben általában nem találtam meg a minden mögött sejthető, de láthatatlan teremtő megnyugtató és gyönyörködtető keze nyomát, a természetes természetben viszont többnyire csak ezzel találkoztam, ezért a figyelmem egyre következetesebben a természet rendjének pulzusát kereste.
Legújabban látom, hogy az emberi lelkület számára vannak különleges tulajdonságú természeti helyek, ahol a formák és a színek megélesednek, teltebbekké válnak, felfénylenek. Olyan erejű kontrasztok jelennek meg, hogy látomássá válik a látvány és döbbenetesnek mutatkozik az egyébként konvencionálisan is értelmezhető természeti élmény, amely elemző szemmel nézve valójában absztrakt formák, jegyek és jelek összessége. Ezek végtelen variációi lélegzetelállító szimfóniában csendítik meg azt a gazdagságot, amely végeérhetetlen.
A folyamatosan átváltozó színhangok és formarendek új és még újabb jelenésekkel vesznek körül, ahogy égi útján a Nap előbbre lépdel.
Az életet képező lényegi valóság formáló áramai válnak érzékelhetővé ezeken a hihetetlen erejű vagy lágyságú helyszíneken, ahol sohasem képzelt gazdagságbeli dimenziók megtapasztalása válik élménnyé az ember által még meg nem rontott közegben.
Egy-egy lenyűgöző részlet negyedórák múltával felismerhetetlen más arányú, színű és dinamikájú látvánnyá változik.
Itt nincsenek semmi által lefojtva, megfojtva, vagy mederbe terelve a természetes energiák és leplezetlenül megmutatkozik, hogy az életterünk valójában mennyire felséges és fenséges.
Mind e mögött nagy titok áll.
Erre vagy arra pillantva, a nagy alkotásnak csak egy-egy részlete látható, de sok nézelődés után feldereng a minden mögött rejtező mozgató.
Festészeti munkásságom irányát a természet rendjéből felsejlő eme láthatatlan rendező jelenlétét érzéki kifejeződéssel megéreztető szándék jelenti.

Budapest, 2001. április
I spent my summers with my grandfather Tatu - as we called him - where I sat in the grass by his feet while he was painting silently next to the River Ipoly witnessing wide-eyed how the miracle of this beloved beautiful world that surrounded us gradually unfolded unto his canvas. But what surprised me most was that his completed picture still conveyed the same mood that dominated the day when it was painted, even days or weeks afterwards. The feeling evoked by the landscape somehow mysteriously became transferred onto the canvas.

When he walked home with the completed painting, my granddad took with him the beauty of that day and placed it next to the various other beauties of other days, and so his studio wall grew into an ever increasing memorial exhibition, a sanctuary of the treasures of many days gone.

Today I am certain that all these summer experiences played a significant role in my life. As I think back on my childhood conflicts with the adult world - and my continued struggles even now - I find that only a sense of the infinitely existing nature with its harmony generating capacity has always been able to calm down and elevate my soul.
After experiencing the scandalous failure of all types of schools, I realized that one can acquire all that is essential by observing and living in nature and find nourishment and strength to live a passionate life.

I saw also that the richness and beauty of nature moves into the souls of those who surrender themselves to it and fills the observant soul with this peace. Immersed in nature, I have been surprised over and over again by the reassurance that there is nothing more to wish for than that which I have already been given. I have discovered that in the artificial environment produced by men, I could not find the traces of the comforting and loving hand of the invisible Creator. In nature I saw it over and over again so I drew my attention consciously to find the pulse of this order.

More recently I have found that there are special places in nature where the forms and colors are revealed all the more sharper and brighter becoming fuller and more radiant. These places show such contrast that the otherwise conventional landscape becomes a series of intertwining abstract shapes. The infinite variations of all these creates a breath- taking symphony as the constantly changing colors and  structures show yet newer phenomena while the sun moves across the sky. Creative streams of the underlying reality that form life become observable in these places with incredible power or softness where the experience of never imagined rich dimensions become your adventure in an environment not yet ruined by men. Some of these fascinating details take unrecognizable proportions, colors, and dynamisms in just a quarter of an hour. Here you can find that nothing is smothered or suffocated and you have an ample ground to live in majesty and magnificence.

There is a big secret behind all this.

Looking this way or that you will see only a tiny part of the whole, yet if you keep on searching you will discover the invisible Creator behind all this. In my life as a painter my purpose has been to convey the presence of the One who governs unseen the order of nature.

Budapest April, 2001
(Translated by Éva Vágréti)
www.000webhost.com